Tériszony

Vannak megmagyarázhatatlan, már-már beteges félelmeink, amelyek olyan dolgokhoz fűződnek, amelyek józan ésszel átgondolva nem jelentenek ránk közvetlen veszélyt. Ezek közül az egyik legelterjedtebb a tériszony.

Akinek erős tériszonya van, nem mer felmászni egy létrára, nem merészkedik fel egy kilátóba, nem hajlandó odaállni a masszív korlát mellé a lezuhanás miatti kényszeres aggodalom miatt. De mi váltja ki ezt a nyilvánvalóan irracionális viselkedést?

Az akrofóbia annak, aki szenved tőle nagyon is valóságos probléma, mert ha nem kívánt környezetbe kerül, testi tünetekben is megnyilvánul tudattalanjának reakciója. Izzadni kezd, forog körülötte a világ, a szívverése és a légzése lelassul, kimegy az erő a lábából, gombóccá szorul össze a gyomra, s akár mellkasi fájdalmat is érezhet. Sokan azért képtelenek repülőre ülni, mert a tudat, hogy valójában nincs a lábuk alatt szilárd talaj, halálfélelemmel járó pánikrohamot válthat ki belőlük.

A tériszony, azaz akrofóbia elnevezése a görög akra (bérc, sziklacsúcs) szóból származik. A tériszonyhoz nem szükséges a potenciális veszély helyszínén lenni, elég csak elképzelni azt, ez már előhozhatja a tüneteket. A tériszony az érintettekben megbújhat a születésüktől fogva, vagy kialakulhat egy (többnyire gyermekkori) traumatikus esemény miatt is.

Tériszony legyőzése

A fóbiát le lehet győzni célirányos gyakorlatokkal, amelyek során a „fenyegető” mélység helyett például arra kell koncentrálni, hogy az átvezető úton biztonságosan lehet haladni a perifériális ingerek kizárásával. De az agyat fokozatosan hozzá lehet szoktatni a nagy térhez, mélységhez is. Erre a virtuális valóságban létrehozott modelleket alkalmaznak többek között.

A technológia terjedésével ez a megoldás valószínűleg egyre több embernek segít majd a félelmei legyűrésében. A szimulált környezetben a látvány ugyanis olyan, mintha tényleg ott lenne a magába szívó mélység, de a páciens tudhatja, hogy ez mégiscsak a látszat.


close