Pánikbetegség

A pánikbetegség szorongásos betegség. Nevezik stressz betegségnek is. A pánikbetegséggel rokon betegségnek számítanak a fóbiák és az általános szorongás.

A pánikbetegségről, annak okairól és a kezeléséről tudhat meg többet a következőkben.

Pánikbetegségnél esetenként a szorongásos reakciók – mint például légszomj, heves szívverés, szédülés – olyan mértékben feltorlódhatnak, hogy hirtelen rémálomszerű pánikrohamok törnek ki az egyénen. Elveszíti a kontrollt, akár úgy is érezheti, meg fog halni.

Egy-egy roham nem tart fél óránál tovább, az elmúlása után pedig megjelenhet a következő rohamtól való félelem, mely gyakran agorafóbia kialakulásához vezet. Pánikzavarnál a visszatérő pánikrohamok reális kiváltó ok nélkül jelentkeznek.

Egy adott évben körülbelül az emberek 2,3 százaléka szenved pánikzavartól. Első megjelenése a pubertás második fele és a harmincas évek közé tehető, kétszer olyan gyakran érintve nőket, mint férfiakat.

Az esetek többségénél először testi betegség gyanúja merül fel, ám a szív-érrendszeri, a gyomor-bélrendszeri és a neurológiai tüneteket mutató betegek nagy százalékáról kiderül, hogy pánikbeteg.

A pánikbetegség okai

A biológiai megközelítés szerint a norepinefrin nevű, agyi információt továbbító anyag működése térhet el a normálistól. Még nem értjük teljesen, hogy mi lehet ennek az oka, és az is megválaszolatlan, hogy öröklődik-e a zavar.

A pszichológiai megközelítés szerint a pánikra hajlamos emberek túlzott figyelmet fordítanak testi érzéseikre, és hajlamosak azokat potenciálisan veszélyesnek ítélni. Fiziológiai állapotaikat túlreagálják vagy félreértelmezik, fizikai érzetekre katasztrófák jeleként tekintenek.

Így például, amikor valaki stresszes helyzetben gyorsabban szedi a levegőt, ezt abnormálisnak érzi, megijed, hogy megfullad, ami pánikrohamhoz vezet. Elveszti a fejét és félelmében, hogy az „életveszélyes állapot” visszatérhet, maga idézi elő az újabb rohamot.

A háttérben többféle pszichés tényező is állhat, például nem megfelelő megküzdési készségek, társas támasz hiánya, kontrollhiányos gyermekkor, veszteségélmény vagy a szülők túlzott reakciói a gyermek testi tüneteire. Bizonyos agyterületek működési zavara is eredményezheti ezt a fajta félreértelmezést.

A pánikbetegség kivizsgálása

Először is orvosi vizsgálatokkal ki kell zárni az esetleges organikus okok fennállását, pánikról csak ezután beszélhetünk. A részletes anamnézisnek tartalmaznia kell, hogyan zajlanak le a rohamok, milyen volt az első rosszullét, van-e valami, ami kiválthatja, milyen a kórelőzmény, előfordult-e a családban pánikroham.

A diagnosztikai kritériumok alapján 1 hónap alatt legalább 4 roham jelentkezik vagy a pánikrohamok következtében a személy viselkedése legalább 1 hónapon keresztül diszfunkcionális. Szorong egy esetleges újabb rohamtól, annak következményeitől, és akár egész életét eköré szervezheti.

Pánikzavarnál a rohamok hátterében nincs reális ok, azok egy pillanat alatt térnek vissza, kb tíz perc alatt tetőznek és 20-30 perc alatt lezajlanak. A rohamokban a jellemző tünetek – heves szívdobogás, a láb vagy a kéz bizsergése, légszomj, verejtékezés, hőhullámok, reszketés, mellkasi fájdalom, fulladás, sápadtság, szédülés és realitásvesztés – közül legalább 4 megjelenik.

A legtöbb ember úgy érzi, hogy meghal, megbolondul vagy teljesen elveszti a fejét.


close