Lelki problémák

5 évvel ezelőtt volt egy pánikrohamom. Akkor 18 éves voltam, és eléggé megijedtem én és a családom is. Voltam kivizsgáláson is akkor, nem volt szervi bajom.
Jártam pszichiáterhez, kineziológushoz, természetgyógyászhoz. Mindenre nyitott voltam és rengeteg támogatást is kapok a családomtól jelenleg is.
Elhatároztam, hogy nem akarok gyógyszerfüggő lenni, és már csak elalváshoz veszek be 1 xanaxot. De még előfordul, hogy délután is beveszek, ha feszült vagyok!
Orvoshoz sem járok már, mert egyrészt drágának tartom, másrészt, másokkal is megtudom beszélni a problémáimat, akár az orvosnál.
Azóta inkább olvasok, jógázok. Fél éve van kapcsolatom is egy fiúval. Nagyon nagy érzésekkel álltam neki ennek az egésznek. Végre találtam egy normális pasit, aki szeret és jóképű. Mostanában meg mégsem vagyok olyan boldog mint az elején. Ő ugyanolyan mint az elején.
Csak bennem lett egy ilyen szorongató érzés, hogy biztos ő az igazi? Nehezen tudom elfogadni, hogy minden jól megy? Ez normális?
Mindig van amiért félek, szorongok. Most épp attól, hogy mi van ha velem van a baj és lehet nem egy férfi adja meg nekem a teljes boldogságot, hanem egy nő?
Ez azért félelmetes számomra, mert nem tudom, hogy jött ez a fejembe. És ez lehúzza a jó kis kapcsolatom, amiért lángoltam-lángolok!
Azért ijedtem meg, mert van olyan, hogy izgatónak találom ha 2 lányt látok szexelni egymással a tv-ben.
De senkihez nem vonzódom a valós életben, úgy érzem nekem ez inkább gondolati világomban él.
A barátom szeretem, de szeretném ha elmúlna ez a zavaró minden napi szorongás,hogy én biztos leszbikus vagyok, mert a sex is jó vele és jó is volt. De kb. olyan érzés ez, mintha minden nap látnék egy pókot és félnék tőle, nem hagy szabadulni.
Mindig volt amitől féltem, ez igaz. De ha elején ezt éreztem, akkor nem lehetek "más" , nemde??
Arra is gondoltam, hogy esetleg a gyógyszer szedése kever be??
Ön szerint, mi lehet a megoldás???

Üdvözlettel: Félőske