Elveszett az élet szépsége
21 éves főiskolás lány vagyok, most már másodéves. Mióta elköltöztem otthonról a fővárosba, és elkezdtem az iskolát nagyon rosszul érzem magam (tehát már több, mint egy éve). Egész egyszerűen nem érnek sikerek, vagy legalábbis úgy érzem. Sikerülnek a vizsgáim, de nem mindig úgy ahogy szeretném. Maximalista vagyok. Ezt tudom is magamról és zaklat is a helyzet.
Talán az iskola miatt, vagy nem is tudom kifejteni mi miatt, de nagyon szomorúnak érzem magam, és olyan kilátástalannak látom az egész jövőmet, feleslegesnek az erőfeszítéseimet.
Túlhajszoltnak érzem az életem minden területét, úgy érzem mást sem csinálok csak tanulok, ami egyébként igaz is, mivel mióta felköltöztem, elvesztettem az igazi emberi kapcsolataimat, alig járok el valahova, pedig tudom, hogy szükséges lenne. Azonban nincsenek igazi barátaim.
Van párkapcsolatom, a párom szeret, de én még sem vagyok vele boldog, ami miatt szintén rosszul érzem magam, mivel a párom látja rajtam,hogy gyakran sírok, gyakran kiborulok, nagyon erős düh jön ki rajtam, és szégyenlem, de ha ideges vagyok, rengetegszer úgy érzem, hogy mindenkit utálok, és senkivel sem akarok beszélni, és igazából azt sem bánnám, hogy ha meghalnék. De nem lennék öngyilkos, mert tudom, hogy másnak fájdalmat okoznék vele, és nem is vagyok olyan bátor, de egész egyszerűen nem tudom észrevenni az élet szépségeit, és elvesztettem az önuralmat magam felett. Minden apróság hatalmas gondot okoz, mind feldolgozni, mind végrehajtani, ha épp nincs kedvem hozzá.
Egyszerűen nem lettek céljaim, csakhogy csináljam meg a vizsgáim, egyébként nem is akarok közgazdász lenni, nem is szeretem, nem is akarok ebben dolgozni.
Egyszóval feszült vagyok, ideges és nagyon szomorú.
Mi lehet a megoldás?
Kedves Kérdező!
Jól látja, a problémáit valószínűleg az idegen környezet, a család távolsága, és az emiatt kialakult magány okozza. Nem mindenki van erre és az új tanulmányi elvárásokra, a főiskola személytelenségére felkészülve. Nem is lehet igazából erre felkészülni, csak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ügy tűnik, Önnek ez nem sikerült. Megoldás lenne, ha felkeresne egy pszichológust, aki segít megküzdeni ezekkel a problémákkal. Ha ő szükségesnek látja, tovább fogja Önt küldeni pszichiáterhez, de egyelőre én nem a gyógyszeres kezelésben látom a megoldást. A sok tanulás mellett idő kellene szakítania saját magára is, menjen moziba, szórakozni, mozogjon naponta legalább egy órát, a napsütéses időszakot próbálja sétálással tölteni. Ha kávézik vagy energiaitalt fogyaszt, akkor mérsékelje ezeknek a mennyiségét, mert fokozzák a szorongást és a szomorúságot. A csoporttársai között keressen barátokat, alkossanak tanulócsoportokat, menjen velük ebédelni, esetleg sportoljanak közösen. A főiskolát egyelőre ne hagyja abba, adjon magának még egy kis időt! Ha jobban fogja érezni magát, akkor lehet, hogy a közgazdaságtan is jobban fog tetszeni!
