Tünet: szorongás
Elveszett az élet szépsége
Tisztelt Doktornő/Úr! 21 éves főiskolás lány vagyok, most már másodéves. Mióta elköltöztem otthonról a fővárosba, és elkezdtem az iskolát nagyon rosszul érzem magam (tehát már több, mint egy éve). Egész egyszerűen nem érnek sikerek, vagy legalábbis úgy érzem. Sikerülnek a vizsgáim, de nem mindig úgy ahogy szeretném. Maximalista vagyok. Ezt tudom is magamról és zaklat is a helyzet. Talán az iskola miatt, vagy nem is tudom kifejteni mi miatt, de nagyon szomorúnak érzem magam, és olyan kilátástalannak látom az egész jövőmet, feleslegesnek az erőfeszítéseimet. Túlhajszoltnak érzem az életem minden területét, úgy érzem mást sem csinálok csak tanulok, ami egyébként igaz is, mivel mióta felköltöztem, elvesztettem az igazi emberi kapcsolataimat, alig járok el valahova, pedig tudom, hogy szükséges lenne. Azonban nincsenek igazi barátaim. Van párkapcsolatom, a párom szeret, de én még sem vagyok vele boldog, ami miatt szintén rosszul érzem magam, mivel a párom látja rajtam,hogy gyakran sírok, gyakran kiborulok, nagyon erős düh jön ki rajtam, és szégyenlem, de ha ideges vagyok, rengetegszer úgy érzem, hogy mindenkit utálok, és senkivel sem akarok beszélni, és igazából azt sem bánnám, hogy ha meghalnék. De nem lennék öngyilkos, mert tudom, hogy másnak fájdalmat okoznék vele, és nem is vagyok olyan bátor, de egész egyszerűen nem tudom észrevenni az élet szépségeit, és elvesztettem az önuralmat magam felett. Minden apróság hatalmas gondot okoz, mind feldolgozni, mind végrehajtani, ha épp nincs kedvem hozzá. Egyszerűen nem lettek céljaim, csakhogy csináljam meg a vizsgáim, egyébként nem is akarok közgazdász lenni, nem is szeretem, nem is akarok ebben dolgozni. Egyszóval feszült vagyok, ideges és nagyon szomorú. Mi lehet a megoldás?
Mellékhelységgel kapcsolatos pánik
Tisztelt Doktor! Pánik betegségem az utazással is összefügg, nem tudok olyan helyekre utazni, elmenni, vagy munkát végezni, ahol úgy érzem, hogy ha esetleg nem áll rendelkezésre mellék helység akkor mit fogok majd csinálni. Attól van szorongásom, hogy ha útközben, vezetés közben, vagy munka végzés közben el kellene mennem szükségleteimet elvégezni és nincs rá lehetőség akkor mi lesz. Meg próbálom általában úgy csinálni, hogy este már oda figyelek arra, hogy mit eszek, reggel nem kávézom és nem reggelizem, egy időben szedtem a Rivotril nevű gyógyszert, de teljesen le lassultam tőle napközben szinte alig tudtam normálisan dolgozni. Rendszeresen nem szedtem, mert féltem, hogy gyógyszerfüggő leszek, de így sem mehet tovább. Mit tegyek? Mit javasol? Esetleg milyen gyógyszert kellene szednem.
Szükséges egy kardiológiai kivizsgálás
Tisztelt Doktor Úr/ Doktornő! A barátomnak körülbelül 3 hónapja rendszeresen olyan problémája van, hogy a szíve el kezd erősen verni, nem kap rendesen levegőt, szédül. A tünetek van, hogy hetekre eltűnnek, de már 2 napja nem tud tőle aludni. Ma voltunk a sürgősségin és mindent rendben találtak nála. Az lenne a kérdésem, hogy esetleg ez lehet e stressz miatt, mivel pont pár héttel azután kezdődtek a rosszullétei, hogy el kezdett dolgozni egy új munkahelyen. Miből állapítható meg, hogy biztosan ez a probléma és mit tegyünk, hogy elmúljanak a rosszullétek?
Hogyan kezeljem a szorongást?
Kedves Doktornő! Hogyan kezeli a szorongást, stresszhelyzetet? Nem tudok kikapcsolni, ezért a munkahelyemen elég rosszul vagyok.
Panaszok hátterében pszichés ok áll
Tisztelt Doktor Úr! 25 éves férfi vagyok. Kb. 1 hónapja hirtelen rosszullét miatt vittek be a sürgősségi központba. Kicsit magas volt a vérnyomásom 160/95, EKG jó, cukor szintén. A későbbiekben részletes labor vizsga, minden jó, pajzsmirigy laborvizsgálata szintén jó, további EKG-k rendben. Belgyógyászati vizsgálatok rendben. A vérnyomásom is szinte stabilizálódott, és már nincs szükségem minden nap gyógyszerre, csak néha-néha ugrik meg, általában estefelé. Viszont néha érzek ismeretlen eredetű fájást, néha szúrást, néha nyomást mellkas (szív) tájékán. Kezelőorvosom azt mondta ne aggódjak miattuk, de azért nem kellemes, és félelmet is okoz. Létezik-e, hogy ezek a fájdalmak (1-2 másodperc) „csak” pszichikai jellegűek, ugyanis 4 hónapja vesztettem el édesanyámat, fiatalon, váratlanul, akivel rendkívül jó volt a kapcsolatom? Létezik, hogy ez mind annak a szövődménye, és most jött ki rajtam? Ön mit gondol? Mit tanácsol?
Antideprensszánsok mellékhatásai
Tisztelt Doktornő! 52 éves nő vagyok, 28 éves korom óta kezelnek súlyos depresszióval. Le is vagyok százalékolva. Ezalatt a hosszú időszak alatt minden létező antidepresszánst kipróbáltam már. Az utóbbi években kedvező hatásukat már egyáltalán nem, mellékhatásaikat annál inkább érzem, rosszul vagyok tőlük, és szörnyen hizlalnak. Jelenleg csak Valdoxant szedek három hónapja, ennek kevesebb a mellékhatása és azóta fogytam is hét kg-ot. Nagy problémát okoz viszont a súlyos szorongás és feszültség, amit folyamatosan érzek, rosszul is alszom, éjszakánként sokszor felkelek cigarettázni. Utoljára az orvos Tritticot írt fel az én kérésemre, (a neten olvastam róla) bár nincsenek vele tapasztalatai, ő nem szokta írni a betegeinek. El is kezdtem szedni az egyharmadát, de mivel akkor kezdtem új munkahelyen, nem mertem emelni, abba is hagytam. A munkaszerződésem lejárt, a szorongás kibírhatatlan, talán szedném, de a betegtájékoztatóban ijesztő dolgokat írnak (pl. szorongás, álmatlanság!) nem tudom merjem-e szedni, hiszen pont ez a problémám. Soha többet nem akarok hizlalós gyógyszert beszedni, hiszen még depisebb leszek, ha a tükörbe nézek! Kérem írja meg a véleményét.
Gyakori székelés stressz miatt
Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! A következő problémával fordulok Önhöz. Sajnos az utóbbi években egyáltalán nem tudom kezelni a stresszt. Például mielőtt elindulok a munkahelyemre minden reggel idegeskedek, ez sajnos testi tünetekben is megnyilvánul, mert többször is el kell mennem wc-re. Ez sajnos minden reggel így megy. Pedig szeretek a munkahelyemen dolgozni. De pl. ha beszélgetek valakivel a munkahelyemen, akkor is fellép sajnos ez a tünet: a fokozott széklet ürítési gond ill. bélgázosság. De korábban amikor még tanultam, és nem dolgoztam, akkor az iskolába menetel előtt voltam így, akkor is minden reggel nagyon ideges voltam, és szaladgáltam a wc-re. (Hozzáteszem, hogy mindig jó tanuló voltam, és mindig a maximumot hoztam ki magamból, tehát többnyire 5-öseim voltak.) Jelenleg ott tartok, ami nagyon zavaró, hogy minden apró dolog stresszel. Például, ha elmegyek egy boltba, akkor ugyan nem érzek magamban idegességet, de úgy érzem, hogy rögtön szaladnom kell a wc-re, ill. bélgázosság lép fel. Csupán attól, hogy vásárolni akarok néhány hétköznapi dolgot. De ha például egy családtag látogat el hozzánk, vagy vendégségbe kell mennünk, akkor is ugyanez lép fel: fokozott székelési inger és bélgázosság. Ez eléggé megkeseríti az életemet. Mit tehetnék?
Stressz ellen
Tisztelt Doktor! Mit tegyek akkor, hogyha iskolás tanulóként az érettségim előtt egy évvel már egyszerűen képtelen vagyok leküzdeni a stresszt és olyan testi jelei vannak amiktől úgyszintén nem tudok megszabadulni! Természetemből fakadóan magamba fordulok, és így helyzetemen csak még jobban nehezítek.
Pánikroham, feszülő mellkas
Jó napot! Teljesen véletlenül akadtam az oldalra, és mivel egyszer volt egy pánikrohamom, nem bírom megállni, hogy ne nézzek utána egy dolognak. Hátha lehet javítani a helyzeten. A pánikroham, ahogy a tünet is mondja, ugyanúgy zajlott le, idáig oké, csak azóta néha furcsának érzem magam, és a mellkasomnál sűrűn érzek feszülést, mintha valami nyomná belül. Lehet, hogy a következő pánikrohamtól való félelem? Vagy csak szorongás. Nem sűrűn van ez, csak néha időszakonként. Lehetne ezen javítani valami egyszerű megoldással? Most gondolok itt valami tornára, gyógyteára, vagy esetleg természetes alapanyagú gyógyszerekre. Olykor zavaró, főleg, ha indokolatlan.
Lelki problémák
5 évvel ezelőtt volt egy pánikrohamom. Akkor 18 éves voltam, és eléggé megijedtem én és a családom is. Voltam kivizsgáláson is akkor, nem volt szervi bajom. Jártam pszichiáterhez, kineziológushoz, természetgyógyászhoz. Mindenre nyitott voltam és rengeteg támogatást is kapok a családomtól jelenleg is. Elhatároztam, hogy nem akarok gyógyszerfüggő lenni, és már csak elalváshoz veszek be 1 xanaxot. De még előfordul, hogy délután is beveszek, ha feszült vagyok! Orvoshoz sem járok már, mert egyrészt drágának tartom, másrészt, másokkal is megtudom beszélni a problémáimat, akár az orvosnál. Azóta inkább olvasok, jógázok. Fél éve van kapcsolatom is egy fiúval. Nagyon nagy érzésekkel álltam neki ennek az egésznek. Végre találtam egy normális pasit, aki szeret és jóképű. Mostanában meg mégsem vagyok olyan boldog mint az elején. Ő ugyanolyan mint az elején. Csak bennem lett egy ilyen szorongató érzés, hogy biztos ő az igazi? Nehezen tudom elfogadni, hogy minden jól megy? Ez normális? Mindig van amiért félek, szorongok. Most épp attól, hogy mi van ha velem van a baj és lehet nem egy férfi adja meg nekem a teljes boldogságot, hanem egy nő? Ez azért félelmetes számomra, mert nem tudom, hogy jött ez a fejembe. És ez lehúzza a jó kis kapcsolatom, amiért lángoltam-lángolok! Azért ijedtem meg, mert van olyan, hogy izgatónak találom ha 2 lányt látok szexelni egymással a tv-ben. De senkihez nem vonzódom a valós életben, úgy érzem nekem ez inkább gondolati világomban él. A barátom szeretem, de szeretném ha elmúlna ez a zavaró minden napi szorongás,hogy én biztos leszbikus vagyok, mert a sex is jó vele és jó is volt. De kb. olyan érzés ez, mintha minden nap látnék egy pókot és félnék tőle, nem hagy szabadulni. Mindig volt amitől féltem, ez igaz. De ha elején ezt éreztem, akkor nem lehetek "más" , nemde?? Arra is gondoltam, hogy esetleg a gyógyszer szedése kever be?? Ön szerint, mi lehet a megoldás??? Üdvözlettel: Félőske
